Bevezetés – a felek közötti vitarendezési módozatok
Akárcsak bármely élethelyzet, a versenysport is akaratlanul és elkerülhetetlenül keletkeztet résztvevői között konfliktusos szituációkat, melyeknek egymás közötti tárgyalásos feloldása nem minden esetben célravezető, hiszen a felek egymás irányába való kötelezettség vállalása nem bír jelentős kötőerővel jogi kikényszeríthetőségének hiányában, ezért a konfliktus feloldására egy harmadik fél igénybevétele válhat szükségessé.
Amennyiben harmadik fél lép be a felek közötti egyeztetési folyamatba, úgy különbséget teszünk aközött, hogy ez a harmadik fél részt vesz-e érdemlegesen a vita feloldásában, vagy csak segíti a feleket megegyezésre jutni. Amennyiben a harmadik fél nem avatkozik be érdemlegesen a felek közötti döntés meghozatalába, úgy mediációról beszélhetünk, amely folyamat egy felektől független személy, a mediátor vonalvezetését, s a felek segítését jelenti, ugyanakkor a döntést – akárcsak az egymás közötti tárgyalásos folyamat végén – a felek maguk hozzák meg, így a jelen esetben sem tudunk jogi kötőerőt társítani a döntéshez, így annak kikényszerítése ebben az esetben sem ragadható meg a jog eszközeivel. Ugyanakkor, ha a harmadik fél döntési jogosultsággal rendelkezik a felek közötti vitás kérdés feloldásában, akkor állami bírósági vagy választottbírósági eljárásról beszélhetünk.
Jelen cikk a választottbírósági eljárás, mint a vitában álló felek által választható alternatív, állami szerveken kívül álló vitarendezési mechanizmus jellemzőivel, s e körben kifejezetten a Sport Állandó Választottbíróság, mint Magyarországon a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) keretein belül működő alternatív vitarendezési fórum eljárási jogosultságával foglalkozik.
A választottbírósági döntéshozatalról általában
A választottbírósági fórum elnevezéséből eredően nagyfokú szabadságot biztosít a feleknek vitájuk rendezési módozatának kialakításában. A „választott” elnevezés szűkebb értelemben a fórum személyi összetétele befolyásolásának lehetőségét, tágabb értelemben az állami igazságszolgáltatás szervezetrendszeréből, s ezáltal a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX törvény (Pp.) szabályai alól való, felek általi kiszerződést jelenti.
Azt, hogy a felek nem kötelesek vitájukat polgári bíróság elé vinni és azt a magyar polgári eljárásjogi kódex szabályai mentén eldönteni – vagyis „kiszerződhetnek” ezalól, az Alaptörvény XXVIII. cikke által deklarált bírósághoz fordulás alkotmányos alapjoga biztosítja számukra. Mivel jogosultságról van szó, ezért a peres feleknek pontosan ugyanannyira jogában áll lemondani a polgári peres igényérvényesítésről, mint igénybe venni az állami igazságszolgáltatás szervezetrendszerét.
Ugyanakkor a magyar jog alapján a fentiekben leírtak nem jelentik azt, hogy a felek automatikusan minden egyes vitás kérdést rendezhetnek választottbírósági fórum előtt, vannak ugyanis olyan ügycsoportok, melyeket a jogalkotó kivett az alternatív vitarendezési fórumok előtt történő érvényesíthetőségből. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 1. § (3) bekezdése értelmében ugyanis például fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén, vagy a Pp. által meghatározott különleges eljárások során (pl.: házassági perek) nincs helye választottbírósági eljárásnak.
Tehát ahhoz, hogy egy vitás kérdés választottbíróság előtt kerülhessen eldöntésre, a fentiekben meghatározott törvényi előfeltétel mellett szükséges a felek erre irányuló megegyezése is, mely alapvetően választottbírósági szerződés vagy egy már meglévő szerződés külön nevesített klauzulájában, választottbírósági kikötés formájában jön létre.
A Vbt. 8. § (1) bekezdése értelmében
„A választottbírósági szerződés a felek megállapodása, amelyben meghatározott - akár szerződéses, akár szerződésen kívüli - jogviszonyukból keletkező, köztük már felmerült vagy a jövőben felmerülő minden vagy valamely konkrétan meghatározott vitát választottbíráskodásnak vetnek alá. A választottbírósági szerződés lehet más szerződés része (a továbbiakban: választottbírósági kikötés) vagy önálló szerződés."
A választottbírósági kikötés tekintetében irányadó a szeparabilitás vagy szeparáció elve, vagyis, hogy amennyiben az a szerződés, amelynek része a választottbírósági kikötés, utóbb érvénytelenné válna, az nem jelenti automatikusan a kikötés érvénytelenségét is egyben, a kettő tehát egymástól külön kezelendő, ahogyan azt az elv elnevezése is mutatja.
A választottbírósági kikötésnek vagy szerződésnek pozitív és negatív hatása is van a felek közötti viszony tekintetében. Pozitív hatása a választottbíróság felhatalmazását jelenti a felek közötti jogvita elbírálására, míg negatív hatása abban rejlik, hogy a felek lemondanak a jogvita rendes bíróság előtt való érvényesíthetőségéről.
A választottbíróságok fajtái
A választottbírósági fórumok között megkülönböztetjük az úgynevezett ad hoc, tehát eseti, valamint az intézményes választottbíróságokat. Ad hoc egy választottbírósági fórum, ha működése nem állandó, nincsen kialakult intézményrendszere, illetve nincsen saját eljárási kódexe sem, hiszen lényege pontosan abban rejlik, hogy a vitában érintett felek annak az adott vitának az eldöntésére hozzák létre a fórumot, működése az adott vita eldöntésére korlátozódik, ezután megszűnik. E tekintetben a felek akár a követendő eljárási szabályokat is maguk határozhatják meg, de kiköthetik már meglévő eljárási kódex alkalmazását is.
Ezzel szemben, ahogyan az a nevükben is szerepel, az intézményes választottbíróságok mögött egy folyamatosan működő intézményrendszer áll, melynek keretében kerülnek kijelölésre az egyes ügyek vonatkozásában az eljáró egyesbírók, illetve a tanácsok, amennyiben tanácsban zajlik az eljárás.
A kijelölés folyamata is – a magyar Vbt. értelmében – alapvetően a felek megállapodására van bízva, a törvény csak úgynevezett „modellszabályokat” állít fel arra az esetre, ha valamely kérdésre nem terjedne ki a felek közötti megállapodás.
A választottbíróság döntése
A választottbírósági ítélet – akárcsak az állami bíróságok általi ítélet – a res iudicata erejével bír, vagyis a felek között ugyanazon ténybeli és jogi alapból származó ugyanazon jog utóbb rendes bíróságok előtt nem peresíthető. Mindamellett, tekintettel arra, hogy a választottbírósági eljárás egyfokú és a jogorvoslathoz való jognak, mint alkotmányos alapjognak, érvényesülnie kell, ezért biztosított a választottbírósági ítéletekkel szembeni, rendes bíróságok által lefolytatott jogorvoslati eljárás, ez pedig a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti per, mely Magyarországon – a Vbt. által támasztott feltételek teljesülése esetén – kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel a Fővárosi Törvényszék által lefolytatandó peres eljárás.
A Sport Állandó Választottbíróság általános jellemzői
A Sport Állandó Választottbíróság (SÁVB) egy Magyarországon, a MOB keretein belül működő állandó – vagyis intézményes – választottbíróság, melynek rendeltetése, hogy a sport közegében felmerült vitákat gyors és szakszerű, a felek megállapodásán nyugvó mechanizmus mentén lehessen feloldani, lehetőleg a rendes bíróságok bevonásának – s ezáltal az akár évekre elhúzódó és igencsak költséges eljárás – elkerülésével. Tekintettel arra, hogy a SÁVB egy állandó választottbírósági fórum, rendelkezik saját eljárási szabályzattal (Eljárási Szabályzat), melynek preambuluma egyértelműsíti, hogy az abban foglaltakat a felek elfogadják, a SÁVB eljárásának megindítása, majd a döntés meghozatala az Eljárási Szabályzatban rögzített módon és rendben történik.
A Sport Állandó Választottbíróság eljárási jogosultsága
A SÁVB működésére irányadó hatásköri szabályok a vita érdemi elbírálást megelőzően minden esetben vizsgálandóak, hiszen amennyiben az érintettek között kialakult vita nem sorolható ezen rendelkezések közé, úgy a SÁVB-nak nincsen eljárási jogosultsága, így pedig nem hozhat érdemben döntést sem.
E körben vizsgálandó hatásköri szabályokat alapvetően a Vbt., valamint a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Stv.), valamint ezen utóbbival összhangban az Eljárási Szabályzat tartalmazza. A SÁVB-ot, mint állandó választottbírósági fórumot, a Vbt. 59. § (2) bekezdés a) pontja intézményesíti, az Stv. 47. §-a pedig létrehozza, az alábbiak szerint.
Vbt. 59. § (1) Magyarországon állandó választottbíróságként a Kereskedelmi Választottbíróság, illetve az eljárási szabályzata szerint megalakított választottbírósági tanács jár el.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a) a sportról szóló törvény rendelkezései szerint – az ott meghatározott ügyekben – a Sport Állandó Választottbíróság, illetve az eljárási szabályzat szerint megalakított választottbírósági tanács jár el.
Stv. 47. § (6) A Sport Állandó Választottbíróság a MOB keretén belül működik. Elnökét és legalább tizenöt tagját a MOB elnöksége négy évre választja meg a jogi szakvizsgával és legalább öt év joggyakorlattal rendelkező, a sport területén tapasztalatokkal rendelkező jogászok közül.
Mindennek alapján az Stv. 47. § (1) bekezdése – illetve ennek megfelelően pedig az Eljárási Szabályzat 1. § 3. pontja – rendelkezik a SÁVB pontos hatásköri szabályairól, az alábbiak szerint.
47. § (1) A Sport Állandó Választottbíróság az e törvényben megállapított eltérésekkel a választottbíráskodásról szóló törvény rendelkezései szerint jár el - a felek kölcsönös alávetési nyilatkozata alapján egyezség létrehozására törekedve - az alábbi sporttal kapcsolatos ügyekben:
a) a sportszövetségek és tagjaik, illetve a tagok egymás közötti - a sportszövetségekhez kötődő tevékenységük körében keletkezett - sporttal kapcsolatos jogvitákban,
b) a sportszövetségek, illetve a sportolók és a sportszakemberek közötti sporttal kapcsolatos jogvitákban,
c) a sportszervezetek, illetve a sportolók és a sportszakemberek közötti sporttal kapcsolatos jogvitákban,
d) a MOB, valamint a tagjai közötti, sporttal kapcsolatos jogvitákban.
Összességében tehát ahhoz, hogy a SÁVB eljárási jogosultsággal (hatáskörrel) rendelkezzen egy adott vita eldöntésére, teljesülnie kell egyrészt a Vbt. – mint lex generalis – által támasztott követelményeknek, vagyis az érintettek között felmerült vita eldöntését a felek az állami bíróság peres eljárása helyett – választottbírósági szerződéssel (választottbírósági kikötéssel) – állandó vagy eseti választottbírósági intézményhez utalják, egyúttal a jogvitában a választottbírósági eljárást a Vbt. nem zárja ki. Másrészt – tekintettel az Stv. lex specialis jellegére – a jogvitának az Stv. 47. § (1) bekezdésében meghatározott ügyek valamelyikébe kell tartoznia. E körben megjegyzendő ugyanakkor, hogy a hatásköri szabályok tekintetében nem csak magának a jogvitának sporttal kapcsolatos jellegét, hanem a vitában álló felek személyét is vizsgálni kell, mivel felmerülhet olyan eset, amikor maga a vita egyértelműen „sporttal kapcsolatos jogvita” ugyanakkor a felek személye nem tartozik a hivatkozott Stv. rendelkezések alá (például, ha a vita a sportoló és sportszakember között merülne fel.), s így a SÁVB eljárási jogosultsága sem megalapozott.
2025. április
Készítette:
a Schmidt Ádám és Társa Ügyvédi iroda
Források:
- a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX törvény;
- a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény;
- a sportról szóló 2004. évi I. törvény;
- A magyar olimpiai bizottság keretén belül működő Sport Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzata.